Eltűnődtem, hogy vajon az olyan vállalatoknak, mint amilyen például a BKV, amely 100%-osan állami, illetve bocsánat, Fővárosi Önkormányzati tulajdonban van, miért kell úgy működnie, mintha egy hagyományos piaci résztvevő lenne?

Értem ez alatt azt a leglényegesebb pontot, amiről ez a bejegyzés most szól: a jegyárusítást.

Már korábban is próbálkoztak olyan kampányszövegekkel, hogy legyen ingyenes a BKV… illetve legyen ingyenes bizonyos kártyával, bizonyos embereknek, bizonyos időpontokban, bizonyosan fogalmuk sem volt a konkrétumokról, de jól hangzott.

Mi az alternatíva?

Bennem az merült fel, hogy hogyan is lehetne gazdaságosan, közösségi módon üzemeltetni a közlekedést, ha már a neve is az? Szerintem egyszerűen. Meg kell nézni, mennyibe is kerül üzemeltetni a közösségi ellátáshoz valóban szükséges részeket, majd ezt kell elosztani a lakosság arányában. Ezt az összeget azután mindenki fix összegű adó formájában befizeti, és cserébe használhatja a BKV-t.

Igen, a mindenki befizeti alatt azt értem, hogy azok is, akik segélyből élnek, nyugdíjasok stb. Természetesen a szociális rászorultsághoz mérten jelentősen csökkentett mértékben, de igenis járuljon hozzá mindenki.

Mert tegyük hozzá, most is hozzájárul mindenki, hiszen a BKV általában veszteségesen zárja az évet, így azt állami pénzből kell pótolni. Az állami pénz pedig ugye nagyrészt a befizetett adóból származik, amit érthető módon, ha a BKV-ra költ az állam, nem tudja másra.

Visszatérve a mindenki általi hozzájárulásra, ennek azért lenne értelme, mert mindenki jogosan használná így a közösségi közlekedést. Nem lennének bliccelők, nem lennének büntetések.

Mit nyerünk vele?

Ha belegondolunk, mennyit költ a BKV csak a jegyek és bérletek nyomdai költségére (egyedi papír, hamisítás elleni védelem), illetve a jegyek árusítására (épületek, alkalmazottak, most már automaták), valamint az utazási jogosultság ellenőrzésére (ellenőrök, kapuk), majd a büntetések behajtására (épületek, alkalmazottak, levelezés, perköltség stb), joggal elgondolkodhatunk, van-e ennek értelme?

Ha nem lenne szükség ezekre a kiszolgáló apparátusokra – és ki tudja, még mi minden részegység válna feleslegessé ezeken felül –, vajon mennyivel csökkenne a BKV üzemeltetése? A felesleges részek lenyesegetése után fennmaradó költséget kellene már csak összeadnia a lakossági befizetéseknek.

Hogy ki fizesse ezt?

Véleményem szerint az, akinek állandó vagy ideiglenes lakcíme van Budapesten, illetve azok, akiknek a munkahelye a fővárosban van.

Igazságtalan?

Részben igen. Vannak olyan autósok, akik sosem használják a BKV-t. Úgy gondolom, ha megtehetnék, azért sokszor mégis inkább felszállnának a metróra vagy villamosra néhány megállónyira, már csak az olcsóbb parkolás miatt is. Aki nem hajlandó erre, mert az átlagemberrel utazni talán derogál, annak úgy hiszem nem számottevő összeg ez a pár ezer Forint havonta. Főleg, ha belegondolunk, az autók számának csökkenése jót tesz mind a budapesti levegőnek, mind a közlekedők stressz szintjének.

Az igazságtalanság másik forrása lehet a Magyarországra látogató turista. Mert ugye, ha nem tud jegyet venni, fizetni sem tud. Erre lenne a legegyszerűbb megoldás, az idegenforgalmi adó megemelése egy reális összeggel. Ha kiszámoljuk, az egy napra jutó költségeket, és azzal terheljük az IFÁ-t, akkor úgy vélem egy külföldinek se fájna, hogy kb. 200 Forinttal többet fizetne, cserébe használhatja a BKV-t, és nem kell kézzel-lábbal magyaráznia a jegyárusítónak, hogy mit szeretne.

Az igazságtalanság harmadik része az elbocsátott munkaerőnél jelentkezik. Nem kell mindenkit elküldeni, mert például aki eddig jegyellenőr volt, mostantól biztonsági szolgálatként utazhat, ami szerintem megnyugtató lenne mindenkinek. A jegyárusítóknak azonban valóban megszűnne a munkahelye. Erre az egyetlen megoldás az átképzés lehet. Mivel nem orvosokról beszélünk, akik 6-10 évig tanultak, gondolom, maximum egy év alatt tudnának új szakmát tanulni. Nem, nem kell ennyi pásztor sem, de bizonyára akadnak szakmák, ahol hiány van.

Úgy hiszem még mindig rengeteg kérdés felmerülhet a témában. Érvek és ellenérvek is elhangozhatnak. Én annyit kérnék ezúttal, hogy ne a szokásunkhoz híven azt mondjuk, „Ez hülyeség, nem működhet, mert…”, hanem gondolkodjunk megoldásközpontúan, és inkább így fogalmazzunk: „Nem tudom, működhet-e, de van itt egy fontos kérdés, amire megoldást kell találni. Lehet, hogy például így működne…”.

Én örömmel olvasnék probléma felvetéseket és megoldási javaslatokat egyaránt.

Utógondolat

Igazából az ötlet képtelensége nagyobb volt a kezdetekben. Úgy véltem, leggazdaságosabb az lenne, ha a teljes magyarországi közlekedést így oldanánk meg: BKV, MÁV, Volán társaságok. Így mindenhol csökkennének a költségek, és mindenki fizetne a közlekedésért. De belátom, országos szinten ez túl nagy falat. Még álmodni is merész lenne róla. Bár összességében úgy hiszem, racionális merészség.

Köszönöm, hogy végigolvasta az első képtelen ötletem.

Csukás Csaba pszichológus