Az értékeket és a célokat gyakran összekeverjük. Ezt akkor a legkönnyebb észrevenni, amikor elérjük a célunkat, amiről szentül meg voltunk győződve, hogy az életünk értelme, majd hirtelen nem tudjuk, mihez kezdjünk. Ott állunk a kezünkben egy diplomával, egy lakással, egy gyermekkel és azt érezzük, minden üres. Most merre tovább? Ahelyett, hogy milliónyi lehetőség nyílt volna meg előttünk, megkérdőjelezzük még azt is, hogy egyáltalán ezt akartuk-e. Ahelyett, hogy ajtók nyíltak volna meg előttünk, csak azt látjuk, hogy mennyi minden csukódott be mögöttünk.

Mert az értékeket és a célokat gyakran összekeverjük. A fent említett életesemények – diploma, lakás, család –, egy-egy cél. A legkönnyebb úgy elképzelni ezeket, mintha elindulnánk az életben egy úton. Azután észrevesszük, ahogy idősödünk, hogy nem is egyetlen út létezik, sokkal inkább utak labirintusa. De vajon melyik úton menjek? A távolban csodálatos helyek, épületek vannak mindenfelé. Ezek a célok, amiket elérhetünk, ha elég kitartóan küzdünk. De mi történik, ha elérek egy célt? Keresnem kell egy másikat, amit onnan ahová megérkeztem látok, vagy legalábbis sejtem, hogy onnan nincs túl messze. Azonban, ha így találomra választunk célt, egy idő után mégis összevisszaságnak hat, és kezdjük úgy érezni, nincsenek egymással összhangban, de főleg nincsenek összhangban az egyéniségünkkel.

Miért van ez? Azért, mert az úti célok mögött nincsen egy koncepció, nincs egy következetes haladási irány, amit mi magunk választunk. Az értékek, amik szerint élünk, adják meg az irányt. Ha elhatározom, hogy én Nyugatnak megyek, akkor bármilyen célt érek el, onnan ismét nyílnak újabb célok, és még mindig Nyugatra haladok. Ha elérek egy helyre, ott boldogan veszem észre, hogy ismét látok magam előtt a választott irányba több lehetőséget is, és mind összhangban van az eredeti iránnyal. Ilyen az, amikor van értékünk.

Én aszerint az érték szerint élek, hogy segíteni akarok az embereknek. Ezért, amikor lediplomáztam, pszichológus lettem, nem estem kétségbe, hogy merre induljak, mert az értékeim vezettek tovább. Amikor elkezdtem és befejeztem a további képzéseimet, tudtam merre haladhatok tovább. Minden nap tudom, merre akarok haladni. És boldoggá tesz, hogy tudom, sosem érhetek oda.

Mert ilyenek az értékek. Olyanok, akár az irányok. Sosem érjük el a Nyugati égtájat, ugyanakkor az út közben elért célok örömmel töltenek el, hogy jó felé megyünk. Sosem érem el, hogy segítettem az embereknek, egy édesanya sosem fejezi be, hogy szerető szülő legyen, egy művész nem éri el, hogy felnyissa az emberek szemét. Az értékeink mentén mindig akadnak újabb célok, ami felé haladhatunk.

Ezeket az értékeket érdemes megkeresnünk az élet különböző területein (család, barátok, karrier, lelki fejlődés stb.), hogy gazdag, élményekkel teli és boldog életet élhessünk. Ha úgy érzi, nem tudja, mi az az irány, ami Önt vezérli, keressen fel, és engedje meg, hogy segítsek Önnek. Mert ez az én irányom.

Csukás Csaba pszichológus