Mit is jelent az, hogy tudatosan jelen vagyunk? A tudatos jelenlét egy szándékos, ítéletmentes megélése a jelen pillanatnak, amelyben engedjük, hogy a környezeti ingerek elérjenek minket, hassanak ránk, majd el is engedjük őket. Ezzel szemben, sajnos túl gyakran előfordul mindannyiunkkal, hogy elveszítjük a kapcsolatot a pillanattal, és elmerülünk a múltban vagy a jövőben. Bosszankodunk azon, hogyan idegesítettek fel minket a munkahelyen egy órával korábban, vagy azon aggódunk, hogy vajon odaérünk-e az esti találkozóra, hiszen még annyi teendőnk van.

Miért történik ez?

Tulajdonképpen mindenkivel ez történik, mert így működik az agyunk. Evolúciós szempontból ez egy nagyon hatékony működési mód, ha fizikai problémáról van szó. Ezzel ugyanis az elménk minden közvetlen veszélytől mentes pillanatban egy korábbi nehéz helyzet megoldásán fáradozik, illetve megpróbál bejósolni egy várható eseményt. Felbecsülhetetlen kincs ez a vadonban. A modern városi dzsungelben azonban sajnos már kevésbé.

Mostani kutatások szerint, az időnk közel felét ilyen módon, a gondolatainktól vezérelve, és azokon fennakadva töltjük. Ez bizonyítottan a boldogtalanság egyik forrása. Ahelyett, hogy az életünket élnénk megragadva a pillanatot, elképzelt szituációk vagy múltbeli események hullámain sodródunk. Ez pedig hatással van a hangulatunkra is. Így fordulhat elő nap nap után, hogy hazaérkezve, bár tulajdonképpen semmi okunk sincsen rá, mégis boldogtalannak érezzük magunknak. Azon elmélkedünk, hogy „valami hiányzik” az életünkből.

Ez a „valami” pedig éppen az élet. Ami ott van minden meg nem élt pillanatban, amit gondolatban máshol töltünk.

Akkor hogyan lehetünk tudatosan jelen? Ez bár könnyűnek hangzik, egyáltalán nem az. Kipróbálhatja Ön is, hogy mennyire szokásunkká vált az, hogy elkalandozunk a jelenből. Legközelebb, amikor a zuhany alá áll, fordítsa minden érzékszervét arra, amit épp csinál: érezze a vizet, ahogy végigfolyik a testén, a szappan illatát és tapintását. Mivel éppen zuhanyozik, semmire sem kell gondolnia igaz? Tegyen egy próbát!

Talán tapasztalhatta, hogy sokkal nehezebb ez, mint elsőre gondolnánk. Hiszen, ha arra koncentrálunk, hogy ne gondoljunk semmire, máris gondoltunk. Esetleg megpróbálkozott azzal is, hogy a jelenre fókuszál: „Milyen kellemes illatú ez a tusfürdő”. Azonban vegyük észre, ez is egy gondolat. Az agyunk folyamatosan gondolni és értékelni „akar”, mert így egyszerűbb, és kiszámíthatóbb a világ. Ami kiszámítható, az pedig biztonságos, tehát az elménk már vándorolhat is máshová, ahol problémát oldhat meg, vagy helyzetet elemezhet. Mindeközben a pillanat élménye viszont elvész, a gondolatok által előhozott érzelmek pedig megjelennek és velünk is maradnak.

A mindfulness azonban egy mindenki által elsajátítható képesség. Gyakorlást és odafigyelést igényel, amely azonban egyre élvezetesebb, mert általa rég elfeledett élményeket tapasztalhatunk meg ismét, és mint gyermekként, ismét rácsodálkozhatunk a környezetünk szépségeire.

Miközben pedig megtanuljuk az ítéletmentes szemlélődést, rájöhetünk, hogy a rossz élmények épp úgy az élethez tartoznak, és ha nem engedjük az elménket folyamatosan csak ezekkel foglalkozni, hamar el is múlnak.

Így lehet valóban minden nap egy új kezdet.

Csukás Csaba pszichológus