Dr. Robb Rutledge volt a vezetője annak a kutatásnak, amelyet a University College London laboratóriumában végeztek. Ennek során MRI képalkotás segítségével vizsgálták az agyat, hogy rájöjjenek, mi lehet a boldogság titka. Mint már oly sokszor a modern tudományos kutatásokban, ezúttal is egy már régóta ismert „recept” lett az eredmény: alacsony elvárások.
A boldogságunk nem attól függ, hogy a dolgaink mennyire mennek jól, hanem attól, hogy jobban mennek-e, mint amire számítottunk.
Elgondolkodtató. Egy részről teljesen egyetértek, hogy ha a hétköznapjainkban alacsonyabbra tennénk a lécet, akkor sokkal több minden tudná megugrani azt, és képesek lennénk valóban örömet lelni az apróbb dolgokban is. Ha este elmegyünk a barátainkkal, elég arra számítanunk, hogy beszélgetünk egy jót, nem kell azt várni, hogy az év legnagyobb eseményébe botlunk. Ha alacsonyabbak az elvárásaink, sokkal kisebb esélye van a csalódásnak, és nagyobb a kellemes meglepetésnek.
Másrészről, úgy gondolom, ezt a receptet nem érdemes mindig alkalmaznunk. Sokunk számára az élet része a fejlődés, legyen az szakmai vagy személyiségbeli fejlődés. Ehhez pedig szükségszerűen hozzá tartoznak a magasabb elvárások. A magas elvárások pedig szembesítenek minket azzal, hogy a jelenben nem tudunk azoknak megfelelni, és ez az, ami cselekvésre, fejlődésre sarkall.
A kulcs véleményem szerint tehát ezúttal is az egyensúlyban rejlik. Azokban a dolgokban, amelyekre igazán hatással tudunk lenni (munka, tanulás, sportolás stb.), érdemes magasabb elvárást támasztanunk, mert az motivál a cselekvésre. Más területen, ahol nem tőlünk, vagy jelentős mértékben nem csak tőlünk függ a siker (társasági összejövetel, karácsonyi ajándék, ebéd a kollégákkal stb.) ott célravezetőbb, ha egészen alacsony elvárásaink vannak.
Ha sikerül megtalálnunk az egyensúlyt, az arany középutat, rátalálunk arra az ösvényre, amely az általunk választott irányba visz, és tele van apró, sokszor váratlan örömteli pillanattal.
Gondolkodtató:
Ön miben tudná csökkenteni, és miben tudná növelni az elvárásait?
Vajon csökkenne a szorongása, ha nem várna gyakran tökéletes vagy épp katasztrofális eredményt?
A hangulata mennyiben változna?
Csukás Csaba pszichológus
